©2017 Balassabor Kft.

  • White Instagram Icon
  • facebook
  • twitter
  • generic-social-link

Nyulászó (Mád)

Történet

A Nyulászó Mád egykori mezőváros hat történelmi kiemelkedő termőhelyének egyike. Nevét annak köszönhette, hogy a 16. században a főurak nyúlvadászataikat folyatták a szőlőhegy közelében, innen van a régies nyulászás kifejezés is.

A szőlőhegy, vagy későbbi dűlő nevével első ízben 1581-ben találkozunk, akkor az Alaghy főúri család szőlőjeként írták össze. Ezen kívül jelentős szőlők díszlettek ugyanebben az időszakban a regéci-tállyai váruradalomnak is. A Rákóczi család grófi és fejedelmi ága az Alaghyak kihalása után lett örökös a Nyulászón, és azt kisebb megszakításokkal birtokolta a Rákóczi-szabadságharc végéig. Sőt szőlője volt a 17. század végén Szelepcsényi György esztergomi érseknek, bíborosnak is, aki 1685-ben még halála előtt a lőcsei jezsuita kollégiumra hagyta a Nyulászón fekvő szőlőit. Ezen kívül a Nyulászót a 18-20. században birtokolták az említett lőcsei jezsuitákon kívül, az Erdődy, a Csáky, valamint a Szirmay grófok, illetve az Illésházy és az Orczy bárók.

Fajták: Furmint
Tengerszint feletti magasság: 165-198 m
Kitettség:DDK/NY
Összes terület: 0,6 ha (0,7 ha telepítés alatt)
Telepítés: 1939-1990

A mádi medence vízhordója, igás lova. Jellemző rá a riolit, a riolittufa, ami zeolitosodott kovásodott horzsaköves képletekkel keveredik. A talaj néhol igen kötött, de vannak részek, ahol laza szerkezetű, de általában viszonylag vastag. A mádi medence legdélebbi dűlője.