©2017 Balassabor Kft.

  • White Instagram Icon
  • facebook
  • twitter
  • generic-social-link

Betsek (Mád)

Történet

Mád kiváló adottságú történeti szőlőhegyeinek egyike. Nevét a 15. században birtokos Becskedi család után kapta. A középkori eredet ellenére e Betsekről sajnos kevés adat maradt fenn. Első közvetlen említése 1600-ban történt, és ekkor már megkülönbözettek Kis-, illetve Nagy-Bestek nevű részeket is. Ekkor a gönci illetőségű Semjén Pál Szent Gergely pápa napja (március 12.) előtt tiltotta szomszédját a szintén gönci Szabó Mihálynét, a Kis- és Nagy Betsek szőlőhegyeken lévő szőlője miatt. A Betseken a mádi lakosok, illetve a felvidéki városok polgársága mellett jelentős, a regéci váruradalomhoz tartozó szőlők díszlettek a 17. században, amelynek urai előbb az Alaghyak, majd pedig a Rákócziak voltak. A 17. század utolsó harmadában rövid ideig Szelepcsényi György esztergomi érseknek, bíborosnak is voltak szőlői a Betseken.  A 18. századtól kezdve a Betseken az Orczy bárók és a Szirmay grófok terjeszkedtek, és egyre inkább ők váltak szinte egyeduralkodó birtokosaivá a Betseknek.

Fajta: Furmint, Hárslevelű
Tengerszint feletti magasság: 153-201 m
Kitettség: NY/DNY
Összes terület: 1,7 ha
Telepítés: 1972-1976

A mádi medence legnagyobb dűlője, így a méretéből adódóan vannak elkülönülő, heterogén részei. A legfontosabb talán a riolittufa, ami uralja a dűlő egészét, de ezt gyakran fűszerezi andezit, néhol kis bazalt, valamint kvarcitos-zeolitos képletek. A termőtalaj igen kötött, jó víztartó képességű, agyagos elemekkel. Olyan, mint egy profi: csendben és észrevétlenül teszi dolgát.